Francia film. Pontos címét nem tudom, németül láttam. Csalódtam a végében: egyáltalán nem francia-filmes befejezés volt.

Röviden: két ismeretlen, nő és férfi, összesimerkedik. A férfi segít eligazodni a nőnek, aki munkaügyben látogat el egy kisvárosba. Kellemesen töltik el az estét, a férfi bevallja, hogy igencsak emlékezetes marad számára az együtt eltöltött idő. A nő is hasonlóan érez, mire a férfi, hogy még emlékezetessé tegye az estét, csókkal szeretne elbúcsúzni. A nő azonban elfordítja a fejét. Elmesél egy történetet, melyben egy ártatlan csók nagy hullámot kavar egy nő-férfi barátságba, megváltoztatva a filmben szereplők addigi életét.

Anélkül, hogy elmesélném a filmet az utolsó csapóig, vissza első soraimhoz: részemre nem várt befejezés, a csók. Bár a korábbi esetben nagy fájdalmat okozott egy férfiban, másoknál hazudozást, bújkálást eredményezett, a két ismeretlen mégiscsak - kikötésekkel ugyan - a csók rizikójába bocsátkoznak.

Zseniális film, csupa érzelemmel és szenvedéllyel létrehozott, viszont a végétől mást reméltem.

Lehet ettől a fordulattól olyan franciás, mégis?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.